Al dente :)

Ezt az olasz kifejezést talán már sokan hallottátok. Azt jelenti, hogy kicsit rágósan. Ez az olasz tésztákra, spaghettire, penne-re stb. vonatkozik, nyilván nem a pizzára. :)

Sokan attól tartanak, hogy nyers marad a tészta, ezért inkább szétfőzik. Én nagyon nem szeretem úgy, mert a tészta ízét egyáltalán nem lehet szétfőzött állapotban érezni. Bizony! A tésztának van íze, sőt nagy különbség van tészta és tészta között! Én a durum spaghettit preferálom, mert az tojásmentes, és az íze is nekem jobban bejön. Persze ez ízlés kérdése. A lényeg, hogy próbáld ki legalább egyszer úgy elkészíteni, ahogy kell: Rágósan. :):):)

Hogy meddig kell főzni? Általában 7-10 perc, de ez tésztafüggő. Akkor jó, ha a közepe még látszik, hogy egy icipicit nyers, és maga a tészta még rugalmas, nem szétnyomható az ujjaddal.

Egyébként azt írom, hogy rágósan, de egyáltalán nem lesz nehéz megrágni, nem lesz kemény, csak rugalmasabb, mint a szétfőzött, és sokkal ízesebb.

Egy próbát megér! Hajrá! :)

Szeretettel:
Lili

Fűszerek :)

Én odavagyok a fűszerekért, legyen az zöld és friss, vagy szárított magocskák, por alakúak, mindegy. :) Mivel nem kóstolom az ételt főzés közben, és csak illat, állag, szín stb. alapján főzök, ezért a fűszerek is sokat megmutatnak nekem abból, hogy is áll az ételünk. Picit talán pont ezért fűszeresebben is főzök, mint azt egy átlag magyar konyhában tennék, de én szeretem a domináns ízeket, a nagyon natúr dolgokat csak ritkán.

A főzőtanfolyamon a fűszerek használata is egy érdekes dolog volt. Én eddig úgy főztem, hogy a fűszereket az ételhez főzés közben adtam hozzá. Az indiai konyha először egy úgynevezett csonszot készít, ami nem más, mint a fűszerkeverék, majd ehhez adja hozzá az alapanyagokat, és így kezdenek főzni. Azaz a sorrend pont fordított. Kipróbáltam itthon is ezt a módszert, és tényleg sokkal jobban kijön a fűszerek íze így.

Először egy kis olaj vagy ghí kell, ezt felforrósítjuk, majd jöhetnek a szárított fűszerek, majd ezt követően a porfűszerek. A friss zöld fűszerek majd a főzés végén kerülnek csak az ételbe, ezt eddig is így csináltam.

Számomra egyelőre egyetlen baj még ezzel a módszerrel, hogy az elején nem tudom még eldönteni, hogy mennyi fűszer kell, mert még azt sem tudom, mekkora mennyiség lesz az étel, hiszen mindig improvizálok, és csak nagyjából besaccolni tudom, hogy ez most kétszemélyes menü lesz-e, vagy több. Nem egyszer előfordul nálam, hogy kicsi adagnak indul, és végül 2 nap alatt sem fogy el. Na nem az íze miatt nem fogy el, hanem a mennyisége miatt. :) Szóval ezen okból kifolyólag most kétszer is főztem úgy, hogy lehetett volna fűszeresebb is a végeredmény, de majd belejövök ebbe is. :)

A sózás is érdekes dolog. A tanfolyamon a legvégén adtuk hozzá az ételhez, és mennyire igaz! A zöldségek így nem lesznek "szottyosak", és a formájukat is megtartják, ráadásul az íze is jobban zöldségízű marad. Csak a legeslegvégén add hozzá a sót! Egyébként egy újfajta sót használok most, Himalája sónak hívják, állítólag sokkal egészségesebb, mint a hétköznapi konyhasó, vagy a tengeri só.

Na most ennyi, de majd hamarosan jelentkezem finom indiai ételekkel és más finomságokkal. :)

Mosolygós napokat!
Szeretettel:
Lili